Krampuszok és maskarások
A hagyományos görcsös és álarcos körmenet a szent Miklós napja december 6-án kezdődik Salzburgban. A kézzel faragott faálarcokat, torzonborz szőrmékből készült jelmezeket és nehéz kolompokat cipelő ijesztő figurák a telet próbálják elűzni – ezzel évszázados népszokást elevenítenek fel.
Vad legények: Krampusz és maskarás felvonulások Salzburgban
Veszedelmes kolompolás, állati szőröket, bőröket, görbe szarvakat és rettenetes maszkokat viselő alakok: a kurjongatva, félig táncolva, félig trappolva felvonuló krampuszok és egyéb maskarások látványa inkább mulatságos, mint félelmetes. A krampusz és maskarás felvonulás Salzburgban éppúgy hozzátartozik a karácsony előtti időszakhoz, mint a híres karácsonyi vásár, vagy a meghitt adventi éneklés. Ennek a különös hagyománynak november eleje és december eleje között Salzburg városában is részesei lehetnek a látogatók. Meghittnek semmiképpen sem mondható, viszont valóban felejthetetlen élményt nyújt. Ezzel az ősi népszokással ma már csak az Elő-Alpokban lehet találkozni.
Ördög formájú figura: a krampusz
A krampusz és maskarás felvonulások Ausztriában régi hagyománynak számítanak. A krampusz és az egyéb maskarások alakja azonban nem tévesztendő össze. A krampusz az alpesi néphagyományok szerint egy ördögi figura, a december 6.-án érkező jóságos Mikulás kísérője. Az ajándékosztó Mikulással ellentétben a krampusz láncát csörgetve virgáccsal fenyegeti azokat a gyerekeket, akik nem viselkedtek jól az év során. A „krampusz“ elnevezést feltehetőleg karmai miatt kapta. A karom (Klaue) szó olaszul „Grampa“. A krampuszhoz kapcsolódó népszokásokat már a Habsburg birodalomban és a környező országokban is ismerték.
Maskarás, szép maskarás és gonosz maskarás
A maskarás, németül „Percht“ csak a bajor-osztrák alpesi térség népszokásaiban előforduló teremtmény. Az elnevezés – különféle források alapján – feltehetőleg a „Perchta“ (vagy: „Berchta) nevű mondai alakra vezethető vissza. Kicsit tüzetesebben megnézve kétféle maskarást is megkülönböztethetünk: a „jó“ maskarás a „Schönpercht“, a „gonosz“ maskarás a „Schiachpercht“. Az utóbbiak különösen félelmetes álarcát „lárvá“-nak hívják. A művészi igényességgel készülő maszkokat egyébként mind a mai napig kézzel faragják. Felvonulás közben az egyéb ricsajok mellett mindkét maskarás csoport hangos télűző kolompolással is igyekszik magára vonni a figyelmet.
Eredetileg a maskarások csak a karácsony és újév közötti ún. „zord éjszakákon“ jelentek meg. Ma már azonban egész decemberben tartanak jelmezes felvonulásokat. A gasteini maskarások 1837-ben még I. Ferdinánd császár látogatása alkalmából is kirajzottak. 2011 óta a gasteini maskarások az UNESCO kulturális világörökségi listáján is szerepelnek.
A 20. század folklórhullámának köszönhetően mára már elmosódtak az éles határok a krampusz és a „Percht“ között. Sőt, kialakult a „krampusz-percht“ és még sok egyéb „Pass“-nak nevezett csoport. Napjainkban csak Salzburgban több mint 200 különféle maskarát tartanak számon.
Élő népszokások
A néphagyomány szerint minden maskarás felvonulásnál van egy igazi „Percht“ is a tömegben. Ha a rémisztő figurákat és a művészien kimunkált maszkokon tükröződő fényeket biztonságos távolságból szemléljük, talán fel is fedezhetjük a közöttük rejtőző igazi gonosz alakot. Ha jól belegondolunk, minden legendában van egy csepp igazság is. Mire álmodozásunkból felriadunk, már odébb is álltak a maskarások, a krampuszok, a krampusz-perchtek és a boszorkányok. És jövőre ismét kimegyünk az utcára, hogy végignézzük a hátborzongatóan csodás felvonulást. Lehet, hogy épp akkor ismerjük majd fel a valódi „Perchtet“, aki – mint tudjuk – mindig köztük van.